Nem érdekel a politika és az összeesküvés elméletek sem, amelyek vagy igazak, vagy nem. És nem foglalkozom azokkal a dolgokkal sem, amire nincs ráhatásom. Amire viszont van, azokért teszek minden nap. Vékony jégen táncolunk. A kommunikációs rendszerünket és az energia ellátást sérülékenynek találom. X generációsként még tudom, hogy éltünk, amikor vonalas telefonja se volt mindenkinek, éveket kellett várni rá, és nem volt teli a háztartásunk elektromos és elektronikus kütyükkel. Nem gondolom már régóta, hogy a fejlődés az élet minden területén szükségszerű. Van ami működik, és úgy jó, ahogy van. Egyetértek azokkal, akik szerint a kényelmünkről, a „felesleges luxusról”, önként kellene lemondanunk, és egyszerűbben kellene élnünk. Lehetünk boldogok, örülhetünk az életnek,…

Az első szörp, amit csinálni szoktam tavasszal, a pitypangszörp. Teli van a kert vele ilyenkor, tiszta sárga minden. Gyönyörű. A levelét salátaként esszük, de elteszek néhány üveg szörpöt is. Szedek 200 virágfejet, kiterítem, hogy az apró rovarok eltávozzanak belőlük. Ezek után óvatosan kihúzom a szirmokat a csészelevelekből. Leforrázom egy liter vízzel és másnapig hagyom állni. Akkor leszűröm, hozzáadok 1 kg cukrot (nádcukorral sötétebb lesz és az íze is más) és egy citrom levét, ezt összefőzöm, amíg szörp állagú nem lesz. Még forrón üvegekbe töltöm, és száraz dunsztban hagyom kihűlni.

Anyák napja. Május eleje van. A gyümölcsfák (cseresznye, meggy, sárgabarack, őszibarack, szilva, körte, naspolya) már elvirágoztak, de az almafákon, birsalmán még van virág. Úgy tűnik,  semmi nem fagyott el még. Zöldbab elültetve, tarkabab egy része is, hagyma eldugva, és a négy magaságyásban már nő a tavalyi spenót (ma abból főztem főzeléket, de már ajándékoztam is el, olyan sok terem, meg a zöldturmixba is teszek minden nap és a saláta, az idén elszórt retek, zöldborsó is. Maradt még dughagyma, azt is elvetem holnap. A sóska helye is kész, a tavalyról kinőtt néhány tő köré elszórom a magokat majd. Spenót magot is szórok el a földbe az almafa árnyékába. Megrendeltem a batáta…